Ez az írás szóljon azokhoz, akik kedvet kaptak ehhez a Hojskole-osdihoz, vagy bárminemű külföldi szárnypróbálgatáshoz.

Fontos tudnod, hogy ha kimész egy másik országba tanulni, vagy dolgozni, Te ott külföldi leszel. Élien. Örülnek neked, de azért inkább le se szarnak. Ha a fentebb leírtakat nem fogadod meg, és szép csendben várod, hogy majd lesz valami, akkor két hét után visszasírod mindazt, ami adott esetben elkergetett a magyar ugarról, olyannyira magadra maradsz, ha nem beszéled a nyelvüket, vagy nem beszélsz egyáltalán. Mindenkivel jóban lenni nem lehet, ez tény, de hogy egy hónap után is ötven esetből negyvenkilencszer én megyek oda hozzájuk, hogy "Hey, what's up?", azért egy idő után rendesen amortizálja a lelkesedést.

Ez van. Nem fenékig tejfel azért itt sem az élet. Az eddigi bejegyzéseimben inkább arról írtam, hogy milyen extra jó itt, néha pedig arra mutattam rá, hogy mennyire más a két kultúra úgy általában. Nem győzöm most sem hangsúlyozni, hogy alapvetően fontos a pozitív hozzáállás, a nyitottság az újra, illetve hogy igenis állj be közéjük, legyél kezdeményező! Ezek mellé szeretném most emelni a türelmet és a kitartást, mert az iméntieket nem elég egyszer, vagy kétszer mutatni, hanem ilyennek kell lenni úgy általában.

Történt ugyanis, hogy ülök a folyosónk elején az egyk széken, mert jelenleg ott van csak a telóm számára is elérhető net, csetelek épp. Fero, az egyik szlovák srác pont kinézett a szobájából, beszéltünk hát kicsit a semmiről, amikor is benyitott pár lány egy új diákkal. (Ma délután érkezett 10-12 új diák, többek közt az új szobatársam, Sebastian. A szerk.) Összenéztünk, én állok fel bemutatkozni, Fero kilép a szobájából hasonló célzattal, majd az egyik lány annyit mond: "Internationaler.", majd mindahányan azzal a lendülettel tovább is mentek. Mi meg állunk Frantisekkel, hogy akkor ez most mi volt?! Kis túlzással olyan ez, mintha amolyan kötelezően elfogadott valamik lennénk, amiket nem kért senki, csak úgy itt vannak. Mint egy könyv a suliban, amit megvetetnek veled, be kell vinned az óráidra, de sosem kell használnod.

Mondom mindezt úgy, hogy itt vagyunk egy hónapja, és amúgy jól kijövünk egymással. Az efélék elviseléséhez és magunk mögött hagyásához kell a türelem. Meg a kitartás.