Matisz papa klasszikusával élve: "E öröm, e bódottá!" Persze elsőre még megviccelt az onlájn vásárlási felület, de az első bénázás vs. ijedtségek ("Bazmeg ez hibát ír, kétszer fog lehúzni a köcsög, tuti levette a zsét, nemhiszemel...!!!") kombó után boldogan jelenthetem, hogy: Megvan a jegy is! Ollé! És nem húzott le kétszer. Részlet a műből:

KIUTAZÁS

reptérről BUD (BUD) reptérre BLL (BLL)
Sun, 19Aug12 repülés FR8745 Indulás BUD a 13:20 érkezés BLL a 15:10

A Ryanair nem cifrázta túl a fordítást, háromszor is leírta, honnan hová megyek, hátha közben elfelejtem, de hát nem lehet mindenkinek egy Tótisz Andrása. A sikeres jegyvásárlás örömétől ittasan ma kerestem neten buszt Billund és Rødding között, délutánra, hisz oda is el kell jutni valahogy. Találtam is rögtön négyet:

Első örömömet követte a hirtelen felismerés, hogy legjobb esetben is 2, azaz két átszállással jutok el a célállomásra, alig több, mint 8 óra alatt. Hárdkór utazók persze határtalan tapasztalatuk súlya alatt mondhatnák persze jó szándéktól sem mentesen, hogy "fiambazzeg vanezígy", de hozzáteszem, hogy a két település közt szűk 50 kilométernyi közutat kellene lebirkózni mindössze.

Egy másik honlap javasolta a taxi igénybevételét. Nos igen, egyes kontinenseken ekkora távolság se nem pénz, se nem akadály, de Európa egyik legdrágább államáról beszélek, ahol ez a kis kocsikázás 4-600 helyi pénzegységbe fáj. Ez FMF-ben (Fantasztikus Magyar Forint) kifejezve igen sok, megkockáztatom még annál is több, amennyiért egy átlag budapesti magántaxi vinné az egyszeri nyugati turistát a Keletiből a Blahára.

Marad a költséghatékony megoldás: írok a sulinak és kikönyörgök egy kocsit...

*Nem, nem vadkender, a dánok így írják, hogy Szevasztok, mi a pálya?

1. Fejezet: A Türelmetleneknek

Szia! Képzeld, elutazom Dániába. Aha, ösztöndíjjal, még augusztusban. Persze, nem kell aggódnod, eszem majd sok halat, fogok futni kint is, megnézem Koppenhágát és a Legolandet is mindenképp! Igen, lesznek fotók, viszem a gépet is. Karácsonyra itt vagyok, vigyázz magadra, puszi-pacsi!

Valami szép idézettel akartam kezdeni a blogot, úgyhogy álljon itt prológ gyanánt a dán népnemzeti mottó, amivel üdvözöllek kis webnaplómon. A kis szösszenet nagyjából annyit tesz: Isten segítsége, a nép szeretete, Dánia ereje. Szép, nem? Szerintem jól hangzik, és valószínűleg a kis skandik komolyan gondolják. Ahogy a Wiki is írja, a világ egyik legbékésebb állama, több felmérés szerint a legboldogabb is. Igen. Ott. Fent. Szélben és esőben. Tudnak valamit.

Az országról később tervezek írni, amikor már kicsit jobban utánanéztem a dolgoknak, addig elmondom gyorsan, miért hoztam létre az oldalt. Tehát. (Kezdjünk messziről, aztán majd közelítek.) 2012 elég misztikus év, mint az közismert, a maják csak eddig írták a naptárukat, amit páran annyira komolyan vettek, hogy rögtön világvégét vízionáltak, és sebtiben készült egy katasztrófafilm is, amiben természetesen az USA elnöke megmenti a világ lakosságát (IMDb: 5,8/10).

Nálam picit más a helyzet, inkább a változás éve az idei. Dolgoztam, suliztam, futottam, majd szakdogát írtam és végre lediplomáztam, aminek nemkicsit örültem. Még 2007-ben, Keresztapám friss síremlékénél guggolva megígértem neki, hogy két év tanulás nélkül ide, reál tárgyak oda, én végigviszem a sulit és Ő az elsők közt lesz, akinek megmutatom a papírt. Szomorú, de büszke pillanat volt nekem, mikor elvittem hozzá (egyelőre még csak az igazolást), de elhiheted, régóta vártam erre a pillanatra. Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy Keresztanya is mosolygott valahol a könnyei mögött.

A főiskola befejezésének másik vonzata, azaz inkább következménye is volt, mégpedig a jogviszony és azzal együtt a gyakornoki állásom megszűnése. Ez egy rövid ideig ha nem is bosszantott, de rosszul esett, mert megnyugtató érzés volt a stabilitás, amit nyújtott, hogy van munkám, fizetésem és másfél évnyi gyakornokság után jó esélyem a főállásra. Ígéreteket persze kaptam, de azokkal mindig tele a padlás. Amikor már tudtam, hogy nem kapok szerződést, az első elkeseredést mégsem pótcselekvések, hanem célirányos keresés követte. Ennek oka, hogy nővéremtől megtudtam, hogy az ötös lottó főnyereménye egy családtagunk épp Dániában van ösztöndíjjal, frankón jól érzi magát és folyamatosan teszi a képeket fészre.

Több se kellett nekem, azonnal rákérdeztem, hogy mimerrehányméter. A beszélgetésből és a suli honlapjáról gyorsan kiderült, hogy ez tulajdonképp egy hosszú last minute út, egy kvázi bónusz pálya a mókuskerék után. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a külföldi szemesztereket kínáló méregdrága nyelviskolákhoz képest (ahol egy fél éves kurzus hétszámjegyű összegbe kerül) egy ajándékút, ahol még az is helyt álló megfogalmazás, hogy fizetnek, hogy menj, hiszen az ösztöndíj nem apanázst ad, hanem a program költségeinek igen szignifikáns részét állja. 

Gyorsan lediplomáztam tehát és jelentkeztem, ami nagyjából annyi volt, hogy kellett írni egy angol nyelvű motivációs levelet és elküldeni nekik. Ez olyan jól sikerült, hogy megcsíptem az utolsó helyet, úgyhogy augusztus 19. és december 15. között a dániai Rødding város népfőiskolájának leszek tanulója. Fő tárgyam a dán nyelv és kultúra lesz, illetve e mellett még négy szabadon választható az alábbi felsorolásból: