Szombat este szerencsésen visszaértünk a suliba, ezzel lezártuk az egyhetes "tanulmányi kirándulást", ahogy itt nevezik, és ezzel együtt a közel húszórás hazautunkat is. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy azért lett ennyi az annyi, mert a szórványos megszakítások mellett egy komolyabb pihenőt tartottunk Lundban, illetve egy másikat is, de ezekről majd később, haladjunk szépen sorjában.

Arra jutottam, hogy darabokban fogom közölni az arra érdemest erről a kirándulásról, mert annyi mindent kéne leírnom, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. De persze tudom, az elejénél, úgyhogy neki is kezdek, mert semmi sem lesz itt belőle. Tehátakkor, rajtra fel!

Szombaton este tízkor indultunk, előtte kicsit mindenki izgult, hogy vajon megint sikerül-e olyan fantasztikus buszt kifognunk, mint amivel Koppenhágába mentünk, de szerencsére aggodalmaink feleslegesnek bizonyultak. Izgalom azért volt, hoztam a formám: sikerült az utolsó pillanatban elszaladnom a bőröndömért, ami majdnem itt maradt. De nem.

Ő lett a nyertes típus. Kívül nagy böszme, belül lehetne tágasabb.De azért csak elfértünk benne ötvenen.

Éjszaka elég hűvösö volt a buszban, ez annyira nem zavart, mert volt nálam sok extra ruha, az már rosszabb volt, hogy alig bírtam elaludni. A pihenők előtt fél perccel pedig a hat plusz negyedik érzékem segítségével mindig sikerült felébrednem az alfa állapotból, így nem voltam túlzottan kipihent, mikor reggel nyolc körül megérkeztünk első svéd állomásunkra, Vadstenába, ahol aztán reggeliztünk is.

Na, melyik országban vagyunk, és hol bújik meg a kakukktojás?

 
Az a település egy élő történelem. A kastélyt már nagyon messziről kiszúrtam, templomot apátságot természetesen itt is néztünk, de az igazi csoda, ami nagyon tetszett, az a régi kis vasútállomása volt, egykét régi síndöcögénnyel.

A mi fasza csehszlovák BzMot-unkhoz képest ez a teknő sehol sincs, ráadásul a skandik csak a színét tudták másolni. Nem tudnak ezek semmit.

Reggeli után, ahogy már elszóltam magam feljebb, megnéztük a régi kolostort, amely annyira régi, hogy egy 1350-ben, Szent Brigitta által építtetett kolostor alapjain nyugszik. Ennek a történetéről is hosszasan esett a szó, persze dánul, úghogy ha érdekel, kérlek kérdezd Guglit, én annyira emlékszem, hogy amúgy hotel is működik benne! (Ésigen: Vadstena Klosterhotel.) Az alább látható kastély a legjobb állapotban megmaradt Vázagusztáv (Gustav Vasa, 16. sz.) korabeli királyi lak, jelenleg 16-17. századi bútorok és festmények múzeuma.

     Amint a mellékelt ábrák is mutatják, a világi élet színtere jobban izgalomba hozott, mint az amúgy szép és hatalmas templom.

Záráskép(p) pedig bicikli, mi más? :)

Egy általam igen kedvelt tömegközlekedési eszközökkel foglalkozó blogon találtam az alábbi gyöngyszemet:

Ésakkor egy eszembejutott egy kis magyar valóság a hóban faroló Ikarusról, de a videót már nem találtam... De azért mennyire mulatságos lenne ugyanez a reklám otthon, ahogy az emberek egymást taposva tepernek egy Volánbuszért!

Matisz papa klasszikusával élve: "E öröm, e bódottá!" Persze elsőre még megviccelt az onlájn vásárlási felület, de az első bénázás vs. ijedtségek ("Bazmeg ez hibát ír, kétszer fog lehúzni a köcsög, tuti levette a zsét, nemhiszemel...!!!") kombó után boldogan jelenthetem, hogy: Megvan a jegy is! Ollé! És nem húzott le kétszer. Részlet a műből:

KIUTAZÁS

reptérről BUD (BUD) reptérre BLL (BLL)
Sun, 19Aug12 repülés FR8745 Indulás BUD a 13:20 érkezés BLL a 15:10

A Ryanair nem cifrázta túl a fordítást, háromszor is leírta, honnan hová megyek, hátha közben elfelejtem, de hát nem lehet mindenkinek egy Tótisz Andrása. A sikeres jegyvásárlás örömétől ittasan ma kerestem neten buszt Billund és Rødding között, délutánra, hisz oda is el kell jutni valahogy. Találtam is rögtön négyet:

Első örömömet követte a hirtelen felismerés, hogy legjobb esetben is 2, azaz két átszállással jutok el a célállomásra, alig több, mint 8 óra alatt. Hárdkór utazók persze határtalan tapasztalatuk súlya alatt mondhatnák persze jó szándéktól sem mentesen, hogy "fiambazzeg vanezígy", de hozzáteszem, hogy a két település közt szűk 50 kilométernyi közutat kellene lebirkózni mindössze.

Egy másik honlap javasolta a taxi igénybevételét. Nos igen, egyes kontinenseken ekkora távolság se nem pénz, se nem akadály, de Európa egyik legdrágább államáról beszélek, ahol ez a kis kocsikázás 4-600 helyi pénzegységbe fáj. Ez FMF-ben (Fantasztikus Magyar Forint) kifejezve igen sok, megkockáztatom még annál is több, amennyiért egy átlag budapesti magántaxi vinné az egyszeri nyugati turistát a Keletiből a Blahára.

Marad a költséghatékony megoldás: írok a sulinak és kikönyörgök egy kocsit...