Dánia fölött mindig kék az ég.

Az, hogy néha a kettő között vastag, szürke felhőréteg, eső és szél is boldogan elfér, már részletkérdés. Nem történt ez másképp pénteken sem, amikor dél körül elindultunk Mandø szigetére, ami Dánia dél-nyugati partján fekszik, Fanø és Rømø szigete közt, és az ország legnagyobb természetvédelmi nemzeti parkja egyébként. A műholdas képen haloványan kivehető a betonút alatti gyalogút, amelyet a felvétel készítésekor épp eltakart a dagály, ami naponta kétszer történik itt meg, de ezt már említettem volt az előző bejegyzésben es. No, élőben valahogy így nézett ki:

Tisztára, mint a normandiai partraszállás, nem? Megpróbáltam videót is készíteni, de a memóriakártya persze pont akkor telt be. Mekkora böszme amatőrség tudom, de nem akartam a korábbi képeket törölni róla, mint például az esőáztatta magyar-ír meccs Lucáékkal, az UltraBalaton, néhány FNS-kép, nomeg a búcsúbulim. Így azért talán érthetőbb, ugye? Hasonlóképp vagyok amúgy a telefonnal is, amin pedig sok családos fotó van, de azon legalább még van hely, így készült egy kis videó is, melyből kiderül, hogy a helyi erő sem feltétlenül rajong az ország időjárásáért, jómagam pedig tanúbizonyságot teszek többek közt ékes angolságomról.

Bő másfél óra gyaloglás után megérkeztünk a szállásra, mondanom sem kell, hatalmas megkönnyebbülés volt ez mindenkinek. Még a szobában, tetővel a fejem fölött sem hittem volna, hogy valaha is megszáradok, úgy átáztam. A videón talán nem látszik olyan jól, de jól szigetelő ragasztószalaggal (duct tape, nemtom, otthon ezt hogy híjják?) zártam el az amúgy fantasztikusan minőségi munkavédelmi gumicsizmám szárát, ennek ellenére egy felesnyi vizet mindkettőből simán kilögyböltem végül. Vacsora közben/után Nikolaj, az egyik tanárunk is megtudta, hogy a hatoslottó főnyereménye születésnapom van, így azonnal kezdeményezte felköszöntésemet. Ilyenkor az ünnepelt (ÉÉÉN) a székére áll, hogy mindenki jól lássa, a többiek pedig eléneklik neki a szülinapi köszöntődalocskát. Klassz érzés volt, tényleg. Vidám volt, és nem erőltetett. Ezután az este társasjátékokkal, illetve némi sörrel folyt tovább. Esetemben a társasjáték a póker volt, amiről megint megtudtam, hogy nekem inkább a szerelemmel kell próbálkozni, mert a kártya nem az én világom. Legalábbis hittem az első órában, egy re-buy után. Végül nyolcból második lettem. Meguntam, elkezdtem szórakozni, ami eleinte bejött, de aztán jól belementem egy oda-vissza emelésesdibe, aminek egyenes következménye lett az óllin. Az eredményt ugye meg már tudod.

Szombaton reggeli után kimentünk a partra, ahol Nikolaj mesélt a sziget történetéről. Ő ugyan ezt dánul tette, de azért megpróbálkozom egy rövid összefoglalóval (thx wiki). Tehát a település első írásos említése 1231-ből való, ami korainak tűnhet, de biztos vagyok benne, hogy ez előtt is éltek már itt emberek, hiszen a legrégebbi dán település, a nyolcszázas évek körül alapított Ribe csak pár kilométerre van, valamint az ötödik legnépesebb település, Esbjerg is látszik.

Mandø nevének jelentése egyébként "Férfiak szigete", amit a helyi legendárium szerint onnan kapott, hogy egyszer egy hatalmas árvíz kiirtotta a falut, amit aztán később hajótöröttek népesítettek be. (Arról, hogy speciel nők hogy kerültek közéjük, a monda nem tesz említést.) A svéd szomszédoknál is van amúgy több hasonló nevű és történetű sziget. Árvíz egyébként sokszor köszönt be, a legnagyobbaknak állít emléket ez a faoszlop:

Igen, azok évszámok, és a vízszintet jelölik.Ha már említettem a népeket, akkor velük is folytatom: sokáig a halászat és a mezőgazdaság volt a két meghatározó munka a szigeten, mára utóbbi lett a meghatározó. Ezt alá is tudom támasztani azzal, hogy bárányt meg tehenet sokat láttunk, halászatra utaló jeleket lényegesen kevesebbet. Traktor viszont volt minden mennyiségben.

A környék egyébként teljesen lapos, melyet a legutóbbi jégkorszakra lehet kenni, ekkor ugyanis vastag jég borított itt mindent. A fentebbi fotón látható domb-szerűség a gát, amely körbeveszi az egész szigetet.

Nikolaj előadása után megnéztük a templomot, amely 1727-ben épült. Kívülről nem sokban tér el egy normál fehér házikótól, hiszen nincsen tornya, a harang egy külön faszerkezeten van. 

Belül viszont érezni lehet az idő súlyát. Kicsi, régi bútorokkal és díszítésekkel teli, tipikus dán templom, nagyon tetszenek a mennyezetről lelógó hajómodellek, amikre már más templomban is felfigyeltem.

Itt egy a templommal egyidős nénike tartott kiselőadást a szigetről. Érteni belőle sem sikerült semmit, csak azt, hogy erős dialektussal beszél, így a többiek is átérezhették, milyen üveges tekintettel végigülni fél órát úgy, hogy fogalmad nincs az elhangzottakról. A mustra után volt kis időm kattintgatni, szerencsére szép időnk volt hozzá.

Ebéd után menetrend szerint érkezett az apály, így kilátogattunk a nagy homokszigetre, amit csak "sivatagnak" hívnak. Ennek a széléről láthattuk a fókákat a hozzánk csatlakozó vadőr optikáinak segítségével. Képzelj el hatalmas szürke párnákat, amelyek mozdulatlanul süttetik a hasukat a napon. Na, az itteni fókák kb. úgy is néznek ki.

Sétáltunk sokat a tájban, mely teljesen azt az érzést keltette mindannyiunkban, mintha másik bolygón lennénk. Persze a rengeteg kagyló, sok mini tarisznyarák, illetvea turistákat cipelő lovaskocsi visszarángatott minket a kvarchomokkal teli valóságba.

Este abban a hitben ültünk ki a gátra, hogy megcsodáljuk a naplementét, ami végülis félig összejött: a színek pompásak voltak, a narancs, a sárga és a lilásszürke minden árnyalata megjelent az égen, a különböző felhők pedig formákat adtak ehhez.

Vasárnap reggeli és takarítás után indultunk haza, de legalább már nem gyalog, hanem az itteni (turista)tömegközlekedést megvalósító traktorbusz segedelmével. Az eszköz egyébként két részből áll: egy traktorból, illetve egy busznyi utánfutóból, amely a mostoha helyi viszonyoknak megfelelően hatalmas kerekekkel rendelkezik.

Most, hogy mindjárt befejezem a bejegyzést, azt még megemlíteném, hogy sosem hittem volna, hogy ezt az ágyat, amelyből írok, valaha is hiányolni fogom. Vasárnap este úgy örültem neki, mintha csak a saját ágyam lenne a saját ágyneműmmel és a saját párnáimmal. Pedig csak egy matrac a hálózsákommal...