Ezt a bejegyzést két okból teszem közkinccsé. Egyfelől mert péntek délután van, az általános örvendés és nyugalom ideje, melynek estéjén csak lesz valami megmozdulás, ami megnyitja a kétnapos hétvégi ünnepeket. Másrészt pedig azért, hogy a svéd beszámoló többi részének közzétételéig legyen valami a blogon. Igen, ez a kevésbé lírai magyarázat. Natehát:

Nálunk van mondás: Nem mind arany, ami fénylik. A dán ugye nagyon zeneközpontú népség, mint az számomra kiderült, de azért ők is tudnak olyat alkotni, ami több mint középszerű és ezzel együtt ugyanennyire népszerű is. Nem is ragoznám tovább, erről beszélek:

Xander - Det burde ikke være sådan her (dalszöveg ehun)

Ez az a dal, amit minden nap, minden este, minden buliban meg kell hallgatnom legalább egyszer. A címe amúgy passzol a kialakult szituációval kapcsolatos érzéseimhez: "Nem így kellene lennie (It shouldn't be like this)". Emellett még olyan méltán népszerű slágerekre is lehet tombolni, mint a Call me maybe, illetve a Gangnam style, ami jelenleg uralja a dán slágerlistákat. Szal itt is van fertő bőséggel, nem kell féltened.

Még egy (két) gyöngyszem ez a páros, állítólag amihez nyúlnak, abból sláger leszesz. Itt épp a válogatottnak írtak (írattak?) egy induló-szerűséget. Milyen kár, hogy nekünk nincs hasonlónk. Mondom ezt félig komolyan, mert azért bármennyire is szidom néha ezt a falábú bandát, minden meccsen (az első 3 kapott gólig) nagyon drukkolok nekik... De tényleg, képzeljük csak el, ahogy Dzsudzsák profiljának sziluettjére ráközelít a kamera, majd elkezd világosodni, kirajzolódnak arcélei, és ezzel együtt a kamerába fordul az összes fogával, aztán a következő pillanatban lő egy akkora gólt, amekkorát egyik nájki reklám sem produkált még az összes szupersztárjával együtt. Nekem tetszene. Meg a fogorvosomnak is.*

Nik og Jay - Vi vandt i dag (Ma mi győzünk) (Mekkora cím!)

Ugyanakkor kiharcoltam magamnak, hogy buli elején azért két Queen, illetve két Dire Straits szám szóljon a magamfajta vén csotrogányoknak is, ezen felül bónuszként, ha jól ropom, akkor egy Livin' on a prayer á la Bon Jovi is belefér még az élvezetekbe. Összegezve tehát nincs okom a panaszra, nagy átlagban azért jó zene szól, itt csak az igazi gyémántokat emeltem ki.

*alja gonosz vagyok, tudom.