Megint pár nappal öregebb lettem és bölcsebb is talán. Abból a szempontból mindenképp, hogy a szerdai szabad délutánomat úszás helyett a könyvtárban töltöm egy dán verses mesekönyv mellett és fordítok. Készültem arra az esetre is, hogy megunom, ezért van Garfieldom is természetesen. Ha a gugli-fordítónak lenne fészbúkja, barátaim közé venném. Megnéztem, van. Kellett nekem megint előbb hülyéskedni, aztán szétnézni...

Mikor azt írtam a bejegyzés elején, hogy bölcsebb is talán, akkor nem csak gyermekkorom egyik meghatározó születésnapi dalára gondoltam, hanem arra, hogy minden nap találkozom valamivel, ami azt mutatja, hogy mi magyarok sosem leszünk nyugat-európaiak sajnos. Az aktuálpolitikától most eltekintenék, elvégre az amúgyis csilléstől borul a nyakunkba, ha akarjuk, ha nem, és nem is arról van szó, hogy állandóan panaszkodunk, meg kishitűek vagyunk, hisz az előbbi általános káeurópai viselkedésforma, a második viszont jellemző a dánokra is, mint megtudtam tegnap.

Eltelt az első hét, de még milyen gyorsan! Gondolom feltűnt, hogy nem írtam sűrűn. Én is észrevettem, szóvá is lett téve, persze jogosan. A bejegyzések hiányának oka nagyon egyszerű: szimplán nem volt időm. Az első napok az ismerkedés jegyében teltek, szerdától már volt tanítás is, de a szünetek sem teltek tétlenül, minden napra, sőt, inkább napszakra jutott valami gyűlés, megbeszélés, játék, vagy feladat.

Legutóbb például folyosóöltöztető verseny volt. Szerénytelenül mondhatom, hogy hollywoodi témánkkal nagyon megnyertük! Így örült a csapat:

A változatosság kedvéért a tegnap is az ismerkedés jegyében telt. A Morgensamling, azaz a reggeli közös éneklés (nem röhög, a dánok nagyon sokat énekelnek, talán ezért is egy hangyatalpnyit összetartóbbak, mint mi) után a tanárok bemutatták az óráikat pár mondatban, amiket tartani fognak. Ez egy laza két órás előadás volt, természetesen a helyi erőknek nagyobb választékot kínálva, de nincs ok aggodalomra, én is pöpec dolgokat fogok csinálni ám!

International studentként fő óránk (Hovedfag) a dán nyelv és kultúra megismerése lesz, emellett pedig A-D-ig voltak választhatók melléktárgyak (Sidefag), melyek közül a Band, a Model&Form, Danish culture és Boldspil (lényegében foci) tárgyakat karikáztam, persze némileg irányítottan fakultatív módon. Az órákra majd később visszatérek, most még van pár percem írni a tegnapról, inkább erre helyezném a hang súlyát.

Ne keresd bőszen, nincs day 1 bejegyzés. Egyszerűen annyira tömör volt a tegnapelőtt, hogy nem tudtam még annyit se idebiggyeszteni, hogy megérkeztem egy darabban. Ezért ezt most pótolom is gyorsan. Elsőnap összefoglaló:

Az egész ott kezdődött, hogy kábé hajnali 5re értünk haza A Lagziból (Alien a Zifjúpár!), majd negyed kilenckor már talpon is voltunk, mert Apa fél 11re jelentkezett be, és a pakkom még erős 80%-os készültségben volt csupán ekkortájt. Az indulás előtti, valamint a reptérre tartó út alatti idegeskedést átlépném, mert fölösleges téma és természetes velejárója egy ilyen hosszú utazásnak. Még jó, hogy vittem egy extra táskát, amit nemhogy a repülőre nem vittem fel, hanem abban kerültek haza a cuccok, amiket az átok súlykorlát miatt kellett a 2A terminálon kipakolnom. Így nem hoztam házipáleszt, csípőskolbászt, meg egy rakat ruhát... Viszont mivel készült közöskép a kiscsaládról, legalább az nálam maradt:

A búcsúfotó után becsekkoltam, a kacskaringós kialakítású folyosó miatt háromszor is láttam őket még, majd jött a mókaság, a fémkapu és csatolmányai. Ezután jött a duty-free, ahol valamelyest pótolni tudtam az elveszített bajtársakat, így lett a Márton és lányai pincészettől Vilmoskörtém, illetve csípőskolbásznak hirdetett jutalomfalatok a szegedi szalámigyár jóvoltából. Minőségi csere volt, az irányt rád bízom.

Magával a beszállással nem volt gond, bár az, hogy 20percet hagytak minket sülni a napon, azért nem tetszett annyira. A gépen az ablak mellett már várt a foglalt helyem, itt gyorsabban telik az idő, mint középen. Alig szálltunk fel, nem sokkal később már Berlin felett szálltunk 880 km/h-s utazósebességgel, 11500 méteren, majd nem sokkal később TENGER!!! és meg is kezdtük az ereszkedést.