A dánok nem ünneplik december hatodikán Szent Miklós, közismertebb nevén a Mikulás eljövetelét, hozzám mégis bekukkantott az öreg. Pedig bevallom, én nem is raktam ki a cipőm az ablakba. (Remélem, otthon mindenki kapott csokit, meg érdemei szerint virgácsot!) Egy nagy boríték várt a levelesdobozban, benne egy magazin és egy rövid üzenet:

A suli mellékes bevételi forrásként rendszerint kiadja termeit különböző csoportoknak, általában nyugdíjasok, énekkarok, konferenciázók, továbbképzők és -képzendők vagy átutazók részére, akik hosszabb-rövidebb időket töltenek el nálunk. (Idővel rájöttünk, hogy ez nem csak az iskolának, hanem nekünk, diákoknak is hasznos, mert ilyenkor rendszerint a kaja is jobb, az ízek összeválogatása nem a "Na mik vannak kartávolságon belül?"-elv szerint történik.) Ezekről az összejövetelekről néha újságcikk is készül, ha az esemény megüti valamely réteg ingerküszöbét. November elején volt itt pl. egy énekkarnyi nyugdíjas, és egy annyira híres-neves karmester-tanár, hogy egy nagyon kedves újságírónő is elkísérte őket és cikket is közölt róluk az itteni Modus című, zenei magazin decemberi számában.

Ja és a fenti kép? Első lépésem a világhírnév felé: a zongorázó karmesterbácsit, illetve az éneklőket ábrázoló kép alatt a következő szöveg olvasható csupa nagybetűvel: Foto: Márton Gaál. Vagyis egy dán magazinban féloldalas fotóm jelent meg! Yeah! Mindezért ráadásul a (három kiválasztott) fotó elküldése után még egy kisebb honoráriumot is kaptam. Kár, hogy nem volt több hasonló esemény...

Gyakorolnak az örökifjak

A magazin mellett egy kedves levél is várt, melyben Kirsten, a cikk írója megköszönte a fotót és boldog karácsonyt kívánt, persze dánul, de az egészből a legjobb, hogy értettem az üzenetet! Rögtön válaszoltam is e-mailen, de bevallom, ott már gugli barátom segített a fordításban.

Csípem ezt az országot.

(De azért még Stockholm a favorit...)

Mai második bejegyzésemnek csak egyik oka, hogy az előző részek (első, második, harmadik) közzététele óta már Aarhust is bejártuk, de úgy gondoltam, haladok a kronológia fonala mentén, még ha akadt is kivétel, ami erősítené a szabályt. Aggódni felesleges, ott is kattant a Nikon. :)

A másik, de sokkal fontosabb, hogy jeles nap vagyon ma! Keresztanya, ha olvasod (ha nem), Isten éltessen még nagyon sokáig! Ölellek-puszillak innen a szomszédból! :)

Hazafelé, Lundon át.


A lundi székesegyház

Míg a többiek körbegyalogolták a kisvárost, addig én leléptem tőlük, hogy találkozzak egy másik brightoni barátommal, aki német létére Svédországban tanul, de megjárta már Hong Kongot is, és jelenleg egy dél-koreai cégnél gyakornok. Ja, a kulcstartója pedig, melyet büszkén mutatott, egy kis színes Magyarország. Kicsit nemzetközi, nem? A szép napsütéses délelőttön David (merthogy így hívják) megmutatta az egyetem pár épületét, nem semmi a placc így ősszel. Hamár egyetem: a 82ezer lakosnak felét a világ százöven országából idetévedt hallgatók adják, azzel a Lundi Egyetem Svédország legnagyobb oktatási intézménye.

Lund, random HHH (helyi híres hős). Valószínűleg polgármester lehetett. Vagy tanár. Vagy pap.

Az egyetem főépülete. David egyszer látta belülről, amikor beiratkozott.

Na erre nem emlékszem, melyik karé.

Őszi színkavalkád

A végére hagytam a legtutibbat: az egyetem könyvtárát. Itt állítólag minden van. Ha nincs, akkor megszerzik. David elmondása szerint belülről már nem ennyire szép, a padlóban beépített nyomkövető van: nyikorog a padló bárhova lépsz.

Stockholm klassz és pont. Minden van, ami kell, hogy egy város igazán sokszínű és nyüzsgő legyen. A turistákkal teli belvárostól kezdve a tömött metrón át a helyiekkel töltött kávézókig, öreg és modern épületek megfelelő ritmusban elhelyezve, parkok, hidak, sík és domb. Olyasmi, mint Budapest, csak jobb.

Egyik nap körbejártam (félig) a szigetünket, ilyen vacak a kilátás onnan:

A hajó a hotelünk elől. Mögötte csupa ósdi viskó...

Évszázad?

Említettem ugye korábban, hogy a sziget nyomokban hadilétesítményeket is tartalmaz. Ezek közül pl itt egy torpedógyár portékáival.

Állítólag gyorsabb Phelpsnél.

Ágyú is akadt

Ezt látja a gyár minden nap.

Horgonyos tandem.

A két hajó a fenti képről kicsit közelebbről.

Az az utca, melynek része a háttérben narancssárgával jelölt épület, Stockholm egyik luxusutcája, ott jár a villamos is, amiből sajnos csak egy viszonylat van a városban.

Eről az utcáról van szó...

...és erről a villamosról.

Nade vissza a szigetre:

Az a jó a skandikban, hogy szeretik a régiségeket. A mégjobb, hogy szeretik őket karbantartani. A legjobb pedig, hogy meg is tehetik.

És a bejegyzés végén egy vagány szigetlakóval búcsúzom

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Dánia fölött mindig kék az ég.

Az, hogy néha a kettő között vastag, szürke felhőréteg, eső és szél is boldogan elfér, már részletkérdés. Nem történt ez másképp pénteken sem, amikor dél körül elindultunk Mandø szigetére, ami Dánia dél-nyugati partján fekszik, Fanø és Rømø szigete közt, és az ország legnagyobb természetvédelmi nemzeti parkja egyébként. A műholdas képen haloványan kivehető a betonút alatti gyalogút, amelyet a felvétel készítésekor épp eltakart a dagály, ami naponta kétszer történik itt meg, de ezt már említettem volt az előző bejegyzésben es. No, élőben valahogy így nézett ki: