Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

Zene a bejegyzéshez:

Ma reggel egy kis félreértés miatt lekéstem a dizájnosokat és a nemdánokat szállító kirándulóbuszt. Ettől egy rövid ideig elég mufurc voltam, mert lelki füleimmel már hallottam is, ahogy a vérprecíz dánok egytől egyig emlékeztetnek rá, hogy épp a buszon kellene lennem, éshát hogyhogynem? Aztán szerencsére nem így lőn, a reggeli alatt gyorsan körbejárt az ittmaradottak közt jelenlétem oka, így nem is kérdezte szinte senki. Másrészről az is megnyugtatott, amikor feltettem magamnak a nagy kérdést, hogy megéri emiatt feszülni? Az idegeskedéssel javítok a helyzeten? Mivel a válasz dupla nem volt, így már inkább azon gondolkoztam, hogy amint visszaérek a szobámba és kialszom magam, az pedig bizony milyen jó lesz.

Nos, ugyanezen sétám alkalmával azt is megállapítottam alapos szemrevételezéssel, hogy sütött a nap. Ráadásul megvolt még a reggeli fátyol is a levegőben, ami több mint csábító volt, hisz ki tudja, mikor lesz megint ilyen szép alkalom? A fények, a levegő, a fák, a levelek... Hívott minden. Dániába is vitathatatlanul megérkezett az ősz, én pedig ugyanezzel a lendülettel elindultam fotózni.

Akárhogy is nézem, a Pilvax hősének megint igaza van. Illetve annak a törvénynek is, mely úgy szóla: fényképezni mindig feltöltött akkumulátorokkal indulj! Nálam volt egy kipurcant, és egy 15%-os. Ez persze már azután derült ki, hogy kisétáltam a suliból. Tapsvihar, virágkoszorú, mindentelsöprőováció, mexikói hullám, pezsgő-kaviár-martini. Köszönöm!

Ügyességemet megünneplendő, nem mentem messze a sulitól, hanem helyben kerestem a témát, amíg életben marad az akksi. Hogy megtaláltam-e, azt Rád bízom.

A többi fotó(ma)t a GammaPhoto oldalon találod. Kellemes nézelődést! :)