A változatosság kedvéért a tegnap is az ismerkedés jegyében telt. A Morgensamling, azaz a reggeli közös éneklés (nem röhög, a dánok nagyon sokat énekelnek, talán ezért is egy hangyatalpnyit összetartóbbak, mint mi) után a tanárok bemutatták az óráikat pár mondatban, amiket tartani fognak. Ez egy laza két órás előadás volt, természetesen a helyi erőknek nagyobb választékot kínálva, de nincs ok aggodalomra, én is pöpec dolgokat fogok csinálni ám!

International studentként fő óránk (Hovedfag) a dán nyelv és kultúra megismerése lesz, emellett pedig A-D-ig voltak választhatók melléktárgyak (Sidefag), melyek közül a Band, a Model&Form, Danish culture és Boldspil (lényegében foci) tárgyakat karikáztam, persze némileg irányítottan fakultatív módon. Az órákra majd később visszatérek, most még van pár percem írni a tegnapról, inkább erre helyezném a hang súlyát.

Ne keresd bőszen, nincs day 1 bejegyzés. Egyszerűen annyira tömör volt a tegnapelőtt, hogy nem tudtam még annyit se idebiggyeszteni, hogy megérkeztem egy darabban. Ezért ezt most pótolom is gyorsan. Elsőnap összefoglaló:

Az egész ott kezdődött, hogy kábé hajnali 5re értünk haza A Lagziból (Alien a Zifjúpár!), majd negyed kilenckor már talpon is voltunk, mert Apa fél 11re jelentkezett be, és a pakkom még erős 80%-os készültségben volt csupán ekkortájt. Az indulás előtti, valamint a reptérre tartó út alatti idegeskedést átlépném, mert fölösleges téma és természetes velejárója egy ilyen hosszú utazásnak. Még jó, hogy vittem egy extra táskát, amit nemhogy a repülőre nem vittem fel, hanem abban kerültek haza a cuccok, amiket az átok súlykorlát miatt kellett a 2A terminálon kipakolnom. Így nem hoztam házipáleszt, csípőskolbászt, meg egy rakat ruhát... Viszont mivel készült közöskép a kiscsaládról, legalább az nálam maradt:

A búcsúfotó után becsekkoltam, a kacskaringós kialakítású folyosó miatt háromszor is láttam őket még, majd jött a mókaság, a fémkapu és csatolmányai. Ezután jött a duty-free, ahol valamelyest pótolni tudtam az elveszített bajtársakat, így lett a Márton és lányai pincészettől Vilmoskörtém, illetve csípőskolbásznak hirdetett jutalomfalatok a szegedi szalámigyár jóvoltából. Minőségi csere volt, az irányt rád bízom.

Magával a beszállással nem volt gond, bár az, hogy 20percet hagytak minket sülni a napon, azért nem tetszett annyira. A gépen az ablak mellett már várt a foglalt helyem, itt gyorsabban telik az idő, mint középen. Alig szálltunk fel, nem sokkal később már Berlin felett szálltunk 880 km/h-s utazósebességgel, 11500 méteren, majd nem sokkal később TENGER!!! és meg is kezdtük az ereszkedést.