Ezen a héten valahogy nem akart összejönni a sport, pedig minden napra akad valami:

• hétfőn futok
• kedden foci
• szerdán úszás
• csütörtökön futok (és/vagy bringa)
• pénteken foci.

Namost ez eddig úgy nézett ki, hogy múlt hét óta köhögök, ezért a futásokat kihagytam. Focizni sem mentem kedden, mert jobb a békesség. Ugrott a szerda is, mert ki szeret más bacijaiban úszkálni? Csütörtökön rászántam magam és elindultam tekerni, a táv nem volt nagy, kb. 20 km. El is kötöttem egyet a suli vasparipái közül, így együtt indultam a kiscsapattal, majd azt vettem észre 5-6 km után, hogy ott is kavicsosnak hallatszik az út a gépsárkány alatt, ahol sima aszfalt van. Hurrá, hátsó defekt! Miután szemrevételezéssel megállapítottam a szomorú tényt, közöltem az utolsó tekerővel a helyzet, majd elindultam vissza. Féltávnál szembekocsi lelassít, ablak le, Nikolaj, a zenetanár jött arra a kombijával, mint utólag kiderült nem véletlenül. Legalább nem kellett végig sétálnom.