Huhh, hol is kezdjem? A kérdés persze költői, nyilván a hétfővel. Legutóbbi bejegyzésem a távollét nem annyira vidám oldaláról szólt, és ez erősen kötődik a hétfőhöz is. Ezen a héten mi, külföldiek tartottuk a Morgensangokat, és ahogy lennie kell, már rögtön az első nap borulni látszott az előzetes terv a lengyel lányok betegeskedése miatt. Kis gondolkodás után aztán éltem a lehetőséggel és vállaltam az első felszólalást, nekik is szerettem volna elmondani, amit ide leírtam. Az előadás lement, elmagyaráztam nekik, hogy az igen (újra), nem (egyszerű), kor (kórus), bor (fúró), eger (küllő) és a mellem (közepes) a zárójelbe írt jelentésük ellenére bizony magyar szavak, láthatták videón a magyar feltalálók mindennapi életünket megkönnyítő találmányait, meg még pár említésre érdemes nevet. Azt sem tartottam vissza, hogy ezek a remek emberek világhírnevüket annak is köszönhetik, hogy elhagyták, vagy inkább el kellett hagyniuk Magyarországot.

A fentebbi bevezető után hoztam szóba a már említett témát, és utólag azt kell mondjam, jó döntés volt. Többen is idejöttek hozzám, hogy ebbe nem is gondoltak bele korábban, de a legjobb, hogy senki sem vette személyes sértésnek. Azóta pedig érezhetően nyitottabbak lettek, sokkal jobb most. Megérte.

Kedden nem történt semmi izgalmas, megnéztük este a Real-Man Cityt, kábé ennyi. Szerdán viszont annál inkább akadt történés: meglátogattuk Koppenhágát! Indulásként a több mint baráti öt óra lett kitűzve, és ahogy az itt lenni szokott, 5:02-kor már zárultak az ajtók. Az viszont már gondolom kevésbé szokott lenni, hogy 5:25-kor zajos hörgések közepette elhalálozott sebességváltóval állunk az út szélén, mindezt tetézve egy elromlott ajtóval... A kellemesnek csöppet sem nevezhető klímában vesztegeltünk kb. két órát, mire sikerült egy másik buszt szerezni, amivel végre eljutottunk a fővárosba.

A város tele van gyönyörű, régi épületekkel, van pár hajózható csatornája, pazar belvárosa, szóval emmár bizony nyugat, bár igaz, a leningrádi kompra nem kérdeztem rá. A város történetéről kérdezd a wikipédiát, én ugyanis állandóan a többiek után loholtam, ők ugyanis nem fotóztak.

Rengeteget sétáltunk és metróztunk is szerencsére, aminek én külön örültem. A hálózat nem nagy, viszont elég modern, a szerelvények egy része önműködő, némely állomáson pedig védőfalat építettek a peron szélére, hogy megvédjék a vágányokat a kíváncsi depressziósoktól.

Szóval sokmindent láttunk, nagyon klassz volt, de duma helyett inkább pár képet mutatok, egyrészt, mert mivel ugye fotóztam, nem tudok anekdotázni, mert lemaradtam a sztorikról, másrészt pedig reggel indulunk Mandø szigetére, ahol a hétvégét fogjuk tölteni. Kalandosnak ígérkezik, részletek a reklám után!

Jaigen, voltunk Christianiaban is, mostmár értem, miért nem szeretik, ha fotóznak ott. Anélkül, hogy sokat elárulnék, a lényeg, hogy a főtéren elég ha csak ritkán veszel levegőt. És sokáig lent tartod. Amúgy tényleg érdekes hely, ha teheted, nézd meg!

Joccakát!

Ui.: Majdnem lehagytam: ma voltunk bringatúrán végül 23 km lett, jól ránk sötétedett, esett is, és a frászt hozta ránk az úton egy lúd, de ezek ellenére igen klassz volt! Ugyanakkor sajnos nem ezzel mentem: